2016. 08. 26.

Tizenharmadik Fejezet

Kedves olvasóim!
Tisztában vagyok vele, hogy ez a rész a szokottnál másabb lett. Remélem továbbra is elnyeri a tetszéseteket! Köszönöm a támogatást!
xxAlexis

Justin Bieber - Life Is Worth Living
Kinyílik egy festékes vödör. Az ecsetet alig észre vehetően belemártják a sűrű folyadékba. A fehér falra sárga csík kerül. Majd újabb vödör nyílik ki és egy zöld csík kerül fel a falra. Egészen addig, míg már nem marad szabad hely. Káosz uralkodik a helységben, de az ott lakókat öröm tölti el. A változás jó. Elvégre ezért kötötték össze az életüket és ezért vettek hatalmas családi házat. Hogy megtöltsék élettel. Ami változást jelent. Millió lehetőségük van, de nem tudják eldönteni, melyik lenne a legjobb az érkező jövevénynek. A férfi mosolyogva öleli át hátulról feleségét. Kezeiket összekulcsolják, és úgy szemlélik a színes falat. Filccel jelölik meg azokat a csíkokat, ami mindkettejüknek tetszik. De még így is képtelenek kiválasztani a megfelelőt.
- Segítséget kellene kérnünk - nagyot sóhajt a nő, ahogy férjére néz. Beleegyezően bólint. Tényleg segítségre van szükségük. Kell valaki, aki a helyes irányba terelje őket. Úgy, mint eddig bármikor. Mindig volt valaki, aki - még ha nem is tudott róla - meggyőzte őket abban, hogy mi a helyes döntés. A férfi kiveszi zsebéből a telefont és tárcsázni kezd. Húga örömmel beleegyezik abba, hogy átmegy és velük tölti az estét. Persze nem mondta meg neki, hogy ráhárul a felelősség, hogy kiválassza a gyerekszoba színét. Először meg kell puhítani, és arra nincs jobb módszer, mint egy kellemes vacsora. A nő rosszallóan megrázza a fejét, majd hátat fordít és kisétál a szobából.
- De most mi van? - értetlenül követi feleségét a lépcsőn lefelé. Kezét széttárja és várja a választ, de egy sokat sejtető pillantásnál többet nem kap. - Nem mondhattam neki azt, hogy csak azért kell, hogy segítsen egy színt kiválasztani. Az bunkóság lett volna - szemöldökét felhúzva várja, hogy az előtte haladó nő válaszoljon.
- Úgy is tudja, hogy azért kell jönnie - foghegyről válaszol férjének, aki döbbenten áll meg mögötte a lépcsőn. Megfordul és kérdőn néz rá, de nem kap választ. - És még az én hormonháztartásom van felborulva, mi? - megforgatja a szemét és tovább folytatja az utat a konyháig. Önt magának egy pohár vizet. A mosogatónak támaszkodva figyeli, ahogy a férfi besétál a helységbe.
- Kisebb házat kellett volna vennünk. 3 emelet. Túl sok lépcső neked, főleg ebben az állapotban - megpuszilja felesége homlokát. A nő összeráncolja szemöldökét. Nem tudja mire vélni ezt a megjegyzést. Tény, hogy az utóbbi időben szedett fel pár kilót, de az orvos azt mondta, hogy ez normális. Elvégre már 6 hónapja kettő helyett eszik és mozog. - Nem a súlyodra értettem. Hanem arra, hogy a jelenlegi állapotban nem a legbiztonságosabb a lépcsőzés. Csak aggódok érted - szemeiből, még mindig szerelmet lehet kiolvasni. Pedig lassan két éve lesznek házasok. Sok mindenen mentek már keresztül, de még mindig úgy néznek egymásra, mint amikor az oltár előtt álltak és elkötelezték egymás mellett magukat.
- Legfeljebb ha már nem bírom, majd a hátadon viszel fel - próbálja eltitkolni mosolyát, de férje megadó tekintete megnevetteti. Erősen magához öleli és várja, hogy a férfi viszonozza a gesztust. - Mi lesz vacsorára? - a kérdés hallatán Louis hangosan felnevet. Megrázza fejét, majd homlokon csókolja feleségét.
- Majd kitalálunk valamit - mosolyogva a hűtő felé veszi az irányt, hogy felmérje, mit talál a fagyasztóban. - Mit szólnál, ha a wagamama-ból rendelnénk valamit? - Ginny hangosan nevetni kezd. Majd beleegyezően bólint és a nappali felé indul el.


A lemenő nap sugarai csodálatos látványt nyújtanak, ahogy a konyha ablakon beszűrődnek és megcsillannak a kristály poharakon. Mesébe illő kép. Mintha egy szivárvány venne körül mindent. Ginny egy percre megáll és a nappaliba vezető ajtónál csodálja a látványt. Imádta a házukat. Minden tökéletes benne. Nincsenek hatalmas kihasználatlan terek. Minden, amit csak tudtak beépítettek. Így lett mosókonyha a lépcső rengeteg alatt és a legfelső szinten egy aprócska fürdőszoba. Áldják a napot, mikor a kivitelezőjük felvetette az ötletet, főleg, majd ha meg lesz a baba. Az ő szobáját fentre alakítják ki, ahol még van egy szoba, amit nem használnak. Az az emelet lesz a gyerekek-é. A középső szinten az ő szobájuk van, plusz egy iroda és egy vendégszoba. Mindkét szobához van fürdő. Az alsó szinten található a konyhájuk. Ginny-nek ez lett a kedvenc helye az egész házban. A mosogatónál lévő ablakon az utcára lehet kinézni. Hatalmas étkező asztal terül el a helység végében. Nincs útban és onnan már csak egy lépésre van a nappali. Tolóajtóval választották el a két szobát, hogy ha vendégeik vannak, el lehessen szeparálni őket. Azonban a bejárat felől is van egy ajtó, ahonnan meglehet közelíteni a konyhát. Sok időt és pénzt szántak arra, hogy a legjobb minőségű és a számukra legmegfelelőbb bútorokat és kiegészítőket találják meg. Mindig is erről álmodott. Rengeteg emléket fog szerezni a gyerekeikkel. Már látja, ahogy a mézeskalácsokat fogják sütni karácsonyra. Vagy, ahogy közösen főznek egy-egy családi eseményre. Olyan gyerekkort akar adni a gyerekeinek, ami neki sose lehetett meg. A szülei mindig dolgoztak, hogy Joe-val a legjobb iskolába járhassanak és, mindenük meglegyen. De emlékeket nem gyártottak együtt. A karácsonyt is étteremben ünnepelték a nagyszülők halála után. Pedig azokra még mindig tisztán emlékszik. Ahogy a nagymamájával pitét sütöttek és díszítették a karácsonyfát. Még szerencse, hogy Louis anyukája ilyen nagymama lesz. Így majd az ő gyerekeiknek is lesznek ilyen emlékeik.
Gyengéd érintést érez meg az oldalán, ahogy valaki átkarolja. A nő lehunyja szemeit, mikor megérzi férje parfümének illatát. Hagyja, hogy átélje a pillanatot. Lassú ringással táncolni kezdenek. A férfi maga felé fordítja feleségét és keringőzni kezd vele a konyhaszigeten körbe. Halkan azt a dalt dúdolja, amire az esküvőn táncoltak.
- Még mindig imádom ezt a dalt - mosoly húzódik arcára, ahogy kimondja a szavakat. Louis nem hagyja abba a dúdolást. Közelebb vonja magához feleségét, már szinte teljesen egybe fonódnak. Állát a nő homlokának támasztja. Apró csókot lehel rá.
- Sajnos a felvételünk nincs meg arról, ahogy először táncolunk rá - szinte suttogja a szavakat, de Ginny így is hallja, hogy alig bírja vissza tartani a nevetését.
- Te is tudod, hogy nem engedhettem meg, hogy mindenki kapjon egy másolatot és azon röhögjenek, ahogy elmenekülök előled - finoman megcsípi Louis karját. Mosolyát nem próbálja meg elrejteni. Idő kellett ahhoz, hogy így beszéljenek arról a napról, de ez is bizonyítja, hogy szerelmük minden akadályt átvészel.
- Hihetetlen, hogy ezt mondom, de irigy vagyok a bátyámra - Lottie nagyot sóhajtva felül a konyhapultra és úgy nézi, ahogy testvéré-ék táncolnak. Hatalmas kék szemei vágyakozóan néznek barátjára, aki csak mosolyogva áll az ajtóban.
- Ne aggódj. Hamarosan a te időd is eljön - Ginny bizakodó pillantást vet a lányra. Az a szemeit forgatva keresztbe teszi a lábát és az ablakon keresztül az utcát kezdi kémlelni. Tom hangosan felnevet és lassú léptekkel barátnőjéhez sétál.
- Már mondtam neked, ha akarod, tőlem már holnap összeházasodhatunk - sokat sejtető pillantást vet Lottie-ra.
- Tudom, de még annyira fiatalok vagyunk - esdeklő pillantást vet szerelmére, aki erre csak egy apró csókot nyom a lány homlokára. - Na jó. Essünk túl rajta. Merre vannak a szín minták? - szemöldökét felhúzva néz bátyára.
- Az emeleten - szólal meg helyette Ginny. A lány szemei kikerekednek. Gyűlöl lépcsőzni. - Felkentem őket a falra. Ha útközben találkozol egy filctollal, vidd magaddal, hogy bejelöld a nyertes színt - a mondat végét már kiabálnia kell, mert Lottie nagy duzzogva elindult felfelé Tommal a nyomában.
- Milyen jó, hogy mi mindezen már túl vagyunk - Louis töri meg a csendet. Ginny értetlenül néz rá. - Nem bírnám ki még egyszer a várakozást arra, hogy elkezdjem az életem veled. Emiatt nagyon hasonlítotok Lottie-val. Túlságosan szeretitek a szabadságot ahhoz, hogy lemondjatok róla. De nálad én sikerrel jártam - sokat sejtetően felhúzza szemöldökét és olyan tekintettel néz a feleségére, aki még ennyi idő után is elpirul, ha Louis-ból előjön a világmeghódítós énje. De élvezték mindketten, hogy ilyen hatással vannak egymásra. Ezzel is bizonyítják, hogy az igaz szerelem sosem múlik el.

Halkan kopogni kezd az eső a hálószoba ablakán. A függöny lágyan megbillen, ahogy a lehűlt levegő mozgatni kezdi. A természet jól esően fellélegzik a frissítő záportól. Már napok óta hőség van. Az utcák elcsendesedtek. Békesség honol mindenhol. Azonban szomszédságban egy tetőtéri ablakból még mindig világosság árad. Egy fáradhatatlan anyuka azon dolgozik, hogy megszületendő gyermekének tökéletes gyerekszobája legyen. Képtelen aludni. Túlizgatott ahhoz, hogy pihenjen. Valamivel muszáj levezetnie a felgyülemlett feszültséget. Egyre kevesebb érintetlen felület marad a fehér falon. A krémszín tökéletesen passzolni fog a cseresznye színű bútorokhoz, amik a szoba közepén arra várnak, hogy valaki összerakja őket. Louis-ra nem várhat. Hisz annyit dolgozik az utóbbi időben. Alig van itthon. Mindig behívják valami miatt az irodába. Pedig saját cége van. Azt gondolná az ember, hogy olyankor kevesebb munkája lesz, de épp ellenkezőleg. Pótolhatatlan lesz és, ha felmerül egy probléma, ő az első, akit értesítenek róla. Csoda, hogy a nászútjukon, békén hagyták. Pedig 2 hétre vonták ki magukat a forgalomból. Bár ennek Ginny főnöke sem örült, de nem volt választása. Ahogy most sincs. Ginny minden pillanatot ki akar élvezni, ami a várandóssággal jár, így felajánlotta a főnökének, hogy felmondd, hogy kereshessen a helyére valakit, de ezt nem engedték neki. Annyi időt kap, amennyit csak akar, de nem hagyják, hogy elmenjen a vállalattól. Ez az, aminek Louis nem örül. Ő azt szeretné, ha felesége innentől kezdve mindig otthon lenne és gondoskodna arról, hogy a gyerekeiknek minden meglegyen. De Ginny időt kért. Meg akarja próbálni, hogy össze lehet-e egyeztetni a kettőt, a munkát és a gyereknevelést. Nehéz lesz. Ezt már most tudja, de hátha nem lehetetlen. Túlságosan szereti, amit csinál ahhoz, hogy ilyen könnyen lemondjon róla. És mint az életében az összes férfi, Louis is beadta a derekát és lenyeli a dolgot. Ha időt kért, hát megkapja.
- Már ideje lenne, hogy lefeküdj aludni, nem gondolod? - szemei résnyire vannak nyitva. Alig bír állni. Álmosan megdörzsöli a szemét. Kérlelően néz feleségére.
- Azonnal, csak ezt befejezem - körbemutat a szobán. Hatalmas rendetlenség keletkezett a festés közben. Ginny nem néz férjére, így meglepetésként éri, hogy hirtelen eltűnik a lába alól a föld. Louis meg sem áll vele a fürdőig, ahol beállítja a zuhanyba és rázárja az ajtót. De nem fekszik vissza az ágyban. Visszamegy a gyerekszobába és befejezi felesége helyett a munkát. Mindent a helyére rak. Tudatosítja magában, hogy a bútorok még rá várnak. Nem engedheti, hogy Ginny csinálja meg. Az ablakot résnyire nyitva hagyja, hogy friss levegő áradjon be rajta. Lekapcsolja a villanyt és bezárja maga mögött az ajtót. Mire leér a hálószobába, mélyen alvó feleségét találja az ágyban. Szíve szeretettel és boldogsággal telik meg. Óvatosan lefekszik mellé. Betakarja és nézi, ahogy édesen alszik. Révbe ért. Ettől többet elképzelni sem tud. Mindene meg van, amire csak vágyott. Szerető feleség. Családi ház. Gyerek. A vállalat csak egy plusz. A nélkül is tudna teljes életet élni. De Ginny nélkül nem. Ő a mindene. Ha őt elvesztené, akkor az élete értelmét vesztené el. Apró csókot lehet a nő homlokára, majd megfordul és újra mély álomba merül.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Alexis!

    owww! Annyira tökéletes!
    Oda vagyok ezért a részért is! Én is erre vágyom és ahogy Lottie teszi én is irigykedem a párra. Olyan izgalmas belelátni a házasságukba is és nem csak az ismerkedésükbe, így közelebb kerültek hozzám. Lehet hogy ebben a házasságban is akadnak nehézségek, de ez természetes. Remélem mindig ilyen okosan és szeretettel tudják majd kezelni ezeket. Olyan meghitt és izgis ahogyan beköltöznek és készülődnek a gyermek érkezésére. Nagyon tetszik ahogyan írsz és fogalmazol. Egy egyszerű szoba leírásából is varázslatosat hozol ki. Nagyon édes Louis és örülök, hogy boldog! NAGYON SZÉP RÉSZ VOLT!

    Bianka <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bianka!

      Igen, én is ilyennek képzelek el egy egészséges és boldog házasságot, amiben vannak hullámvölgyek, de mindig megbirkóznak a nehézségekkel együtt, és még erősebben jönnek ki belőlük.
      Örülök, hogy tetszenek a leírásaim. Szerintem ez az a terület, hogy még rengeteget kell fejlődjek, de azért, néha nekem is sikerül egy-egy jelenet!!
      Köszönöm a dicséreteket és a kommentet! Hálás vagyok nagyon!

      xxAlexis

      Törlés