2017. 07. 24.

Huszonkettedik Fejezet

Ruelle - The Other Side
A futás nem mindig bölcs döntés. Valamikor a legrosszabb döntés lehet. Például, ha egy medvével nézünk farkasszemet. Esélyünk sincs arra, hogy lehagyjuk, mert sokkal gyorsabb és erősebb is nálunk. Csak közelebb kerülnénk a halálhoz. Viszont van olyan helyzet, amikor megpróbáljuk kicselezni az időt azzal, hogy futunk. Miért? Hisz a dolgok ugyanúgy meg fognak történni, csak mi leszünk fáradtabbak.
Nem változtathatjuk meg a jövőt azzal, ha hamarabb odaérünk a helyszínre. De mégis ezt tesszük. Ha félünk, ha izgatottak vagyunk, ha valami felkelti a figyelmünket, futunk. Mert ez van bele kódolva a génjeinkbe. Nem tehetünk mást.
Viszont, ha az embernek gyerekei vannak, rájön, hogy sosem lehet elég gyors. Látjuk, hogy megtörténik a baj, de nem tehetünk ellene semmit. Túl lassúak vagyunk hozzá. De ekkor is megpróbál mindent az ember, hiszen nem nézheti végig, ahogy elvérzik a 13 éves fia a konyha kövön. Felkapod, és megpróbálsz versenyt futni az idővel. Minden bizonnyal lehetetlen küldetés, de megállsz közben? Egy pillanatra sem.
Rengetegszer tapasztalt már félelmet, de olyat, mint amit akkor, abban a percben érzett, még sosem. Rettegett, hogy még egy gyermekét kell elvesztenie. Napokig nem aludtak a férjével. Bűntudatot érzett, mert nem volt erősebb a lányai miatt, de nem tudott a szemükbe nézni. Félt, hogy ha egy pillanatra is másra figyel, akkor valami szörnyűség fog történni. Hálát érez a családja iránt, hogy a bajban mellette voltak és segítettek nekik.
Mai napig rémálmai vannak. Mindig elképzeli, ahogy fia a konyhában fekszik és egy kés áll ki a hasából. Az orvosok, isteni csodának hívták a kórházban, mert a penge nem talált el egyetlen fontos szervet sem. A lépét sértette meg egyedül, de befoltozták. Viszont a heg, örökre ott lesz emlékeztetőül mindnyájunk számára.
- Ginny, kérsz egy csésze teát? - barátságosan mosolyog a barátnőjére. Bólint és hagyja, hogy kiszolgálja a saját konyhájában. Barna fürtjeiben már kezdenek látszani az őszhajszálai, persze alig észrevehetően. Eljegyzési gyűrűjét a nyakában hordja egy hajszálvékony ezüstláncon. Hosszú, vékony ujjai tökéletesen illenek egy általános sebészhez. Óvatosan, de biztos kezekkel közeledik a nő felé, újra. Rengeteget változott, ez alatt a húsz év alatt, mióta ismerik egymást. Örökké álomnak tűnik, mintha egy teljesen más életükben történt volna ez a sok minden. Képtelenség, de mégis igaz.
- Köszönöm, hogy kitartottál mellettem - megfogja kezét és finoman megszorítja.
- Inkább én tartozom köszönettel! Hisz lényegében neked köszönhető, hogy meg maradt a házasságom! - hálát olvas ki a barna szemekből. De nincs igaza. Nélküle is átvészeltek volna mindent. Meg se kottyant nekik az orvosi és a szakorvosi képzés. - A gyerekeimet lényegében te nevelted a rezidens éveim alatt - hátra dob egy tincset az arcából. Ahogy mosolyog, apró ráncok tűnnek fel fáradt szemei körül.
- A minap felkeresett Lucy. Mesélte, hogy a kórházból értesítették őket Jack balesete végett - lehervad a mosolya. Ráncba szaladnak szemöldökei. Értetlenül néz Ginny-re.
- És ezt csak most mondod? Majd felhívom és közlöm vele, hogy nem vagytok felelőtlen szülők és nagyon jól viselitek gondját a gyerekeiteknek - felháborodik. Mindig a védelmére kelt, nem érdekelte, hogy kivel kell ezzel szembe néznie.
- Belle, nem a baleset végett akart beszélni velem. Azt megtehette volna hetekkel ezelőtt. Megkért, hogy vigyek be egy hajszálat Mariana-tól. Lehet, hogy van egy vér szerinti testvére a rendszerben - megdöbben. Pontosan olyan arcot vág, mint barátnője vágott, mikor meghallotta a híreket. - Különös, hogy Louis egy újabb gyerek vállalásával próbálkozott be, de a történtek miatt elnapoltuk a megbeszélését. Szerinted mit kellene csinálnom? - nem bír ülve maradni. Feláll és járkálni kezdek a nappaliban. A gyerekei mind edzésen vagy a barátaiknál vannak. Csak ketten tartózkodnak a házban. Hirtelen nagyon egyedül érzi magát. Nem tudja elképzelni, hogy így maradjon a ház. Üresen. - Egy újabb gyerek mindent megváltoztatna. Majdhogynem elölről kellene kezdenünk mindent. Nem tudom, hogy van-e energiám vagy türelmem rá - Belle feláll és megállítja. És egyszerűen megöleli. Lassan simogatni kezdi a hátat, hogy megnyugtassa.
- Senki nem mondta, hogy örökbe kell fogadnotok. Még az sem biztos, hogy rokonságban állnak egymással. Várjuk meg a teszt eredményét és majd akkor gondolkodunk, hogy mit kellene tenned. De először kezdhetnéd azzal, hogy beszélsz a férjeddel - a vállánál fogva eltolja magától barátnőjét és mosolyogni kezd, de nem őt nézi. A nő megfordulok és Louis érdeklődő tekintetével találja szemben magát.
- Mennyi idős? - látja férje szemeiben, hogy még az sem érdekelné, ha nem kötődik vér szerint senkihez a családban, akkor is szívesen örökbe fogadná a gyereket, úgy hogy semmit nem tud róla.
- Öt éves, kisfiú és Jesus-nak hívják. Szükségtelen a DNS-vizsgálat, ugyan úgy néz ki, mint Ria - könnyek gyűlnek a szemébe, miközben beszél. Közelebb lépnek egymáshoz. A férfi kitárja kezeit és csak mosolyog.
- Tipikus spanyol neve van - nevetni kezd. Erős karjaiba zárja feleségét. Egyből biztonságban érzi magát. Mellette a legnagyobb probléma és akadály is eltörpül. Olyan pozitív energia árad belőle, hogy bármire képes lenne.
Hangosan kicsapódik a hátsó ajtaja a háznak és egy csapat gyerek tódul be a helységbe. Meglepődnek, mikor látják a szüleiket, de nem különösebben foglalkoznak velük. Egyből a hűtő felé veszik az irány, miközben mindent, ami a kezükben volt a földre dobálják. A szülők, különösen az anyjuk, érdeklődőn húzzák fel a szemöldöküket. Nem erre nevelték a gyerekeket, különös tőlük ez a viselkedés. Ginny, megköszörüli a torkát mire négy értetlen szempár figyel fel rá.
- Mosókonyha, kézmosás és félóra múlva kész a vacsora - felemeli kezét és az ujjain számolja a teendőket. Szemforgatást kap, de engedelmesen megcsinálják és összeszedik a táskákat.
- Ezt meg kell tanítanod nekem is - Belle a konyhaasztalnak támaszkodva figyel és elismerően néz barátnőjére. - Mindenesetre, ha érdekel a véleményem, mindenképpen fontoljátok meg az örökbe fogadást. Látszik rajtatok, hogy ki vagytok éhezve egy kis gyerekre - mosolyog. Felveszi táskáját és megpuszilja barátait. - Nem maradhatok tovább, az én gyerkőceimnek is szüksége van az anyjukra - integetve távozik magára hagyva ezzel a házaspárt.
- Miért ránk gondolt Lucy? Hisz tudja, hogy már így is elegen vagyunk - Louis kérdőn vonja fel szemöldökét. Leül az egyik konyhaszékbe és az ölébe húzza feleségét.
- Mikor Mariana-t fogadtuk örökbe, én mondtam neki, hogy ha bármikor felvetődik annak a legapróbb reménye is, hogy egy vér szerinti testvére bekerül a gyámügyhöz, azonnal hívjon fel - férje még mindig értetlenül néz rá. Nem tudott erről. Meglepi, hogy felesége erre kérte a szociális-munkásunkat. - Abban az időben, meg voltam győződve róla, hogy nem fogok több gyereket szülni. Emilia betegsége után, rettegtem attól, hogy teherbe essek és újra végig keljen mennünk a tortúrán. Ezért nem tudtalak hibáztatni sosem a félrelépésért, elvégre saját kezűleg löktelek - nem tudja befejezni a mondatot. Férje megcsókolja, úgy ahogy kapcsolatuk elejétől kezdve, szenvedélyesen és tele szeretettel.
- Várjuk meg az eredményeket. Meg persze beszélni kell erről Ria-val is - felhúzza a szemöldökét és az emelet felé bök a fejével. 

Békésen telik el a vacsorájuk. Mindenki beszámol arról, hogy milyen napja volt és élvezettel mesélnek arról, hogy milyen terveik vannak a nyári szünet utolsó hetére. Boldogok. Látszik a szemükben, hogy elégedettek az életükkel. A desszertet szokás szerint a nappaliban fogyasztják el a gyerekek, míg a szüleik összepakolják a konyhát. Mariana felhúzott szemöldökkel figyeli a szüleit. Napok óta furcsán viselkednek, megállapítása szerint.
- Ria, te nem jössz? - Josey kérdő szemekkel néz nővérére. Az válaszra sem méltatja a húgát, kezét megrázza, majd közelebb megy szüleihez. Már egy hete megkapta a jelentkezési értesítőt, de eddig félt megmutatni a szüleinek. Fél, hogy nem fogják helyeselni a döntését. Előhalássza a borítékot a zsebéből és a konyhaszigeten édesapja elé csúsztatja.
- Csaknem? - izgatott lesz az arca, ám, amikor elolvassa, hogy mi áll benne, megdöbben. - Barcelona? - erre a kijelentésre édesanyja kezéből kiesik a konyharuha. Értetlenül néznek lányukra, aki még rosszabbul érzi magát. Remélte, hogy örülni fognak.
- Mariana, mi ez az egész? - anyja olvasni kezdi az értesítőt, majd mikor a végére ér, még inkább meglepődik - Már több mint egy hete nálad van? Miért nem szóltál hamarabb? Nem is említetted, hogy külföldre is jelentkeztél? - szomorúság keríti hatalmába a konyhában tartózkodókat. Senki nem tudja mi lenne a legmegfelelőbb, amivel meg lehetne oldani a helyzetet.
- Ria, szívem? Kérlek!? - apja kék szemei félelmet tükröznek. Félti a lányát. Az is elég megrázó, hogy egyetemre megy a kislánya, dehogy külföldre, elképzelni se tudja, hogy fogják kibírni a hiányát.
- Sajnálom! De eddig azért nem mondtam, hogy nem is reméltem, hogy fel fognak venni. De mikor megkaptam a levelet, megijedtem. Figyeljetek, tudom, hogy a sajátotoknak tekintettek, és én is szüleimnek tartalak titeket, meg kell találnom önmagamat és meg tudnom, hogy kik az őseim. Azt se tudom, kik a biológiai szüleim és szeretnék egy kicsit megtudni önmagamról. Sosem lehetek elég hálás azért, mert engem választottatok és felneveltetek, szeretettek, de meg kell értenetek - könnyeivel küszködik. Nem mer szüleire nézni. Letörten leül egy székre és tenyerébe temeti az arcát.
- Ebben lehet, hogy tudunk segíteni - szinte suttogja a szavakat édesanyja. Értetlenül emeli fel a fejét a lány. - A szociális-munkás, aki az örökbefogadásodat bonyolította le, talált egy kisfiút, aki a féltestvéred. Öt éves és Barcelonában van. A válaszunkra várnak, hogy szeretnénk-e esetleg örökbe fogadni. A neve Jesus - előveszi a telefonját és megmutat egy képet a lányának. Míg ő tanulmányozza a kisfiú arcát, a szülei átkarolják két oldalról.
- Komolyan megtennétek értem? - értetlenül néz fel a lány, egy pillanatra úgy néz ki, mint három évesen, mikor meglepődve nézett fel szüleire, mikor azok elmondták neki, hogy kistestvére lesz.
- Bármit megtennénk érted! Hisz a lányunk vagy! - erősen magához öleli a lányát és közben szeretetteljesen néz fel férjére. Tudták, hogy Mariana az utóbbi időben keveset kért tőlük, mert úgy érezte, hogy nincs hozzá joga. Ez az egyik osztálytársának köszönhető, aki gúnyolni kezdte sötét haja és színes bőre miatt. Még idejében elkapták a tanárok a dolgot, és megoldották a problémát, de mély nyomott hagyott a lányban az a mondat, hogy „Nem is vagy a családod egyenrangú tagja”.
- Anya, lehetne, hogy kihagyjak egy évet, hogy együtt lehessek az öcsémmel?

4 megjegyzés:

  1. Drága Barátnőm!

    Nagyon megörültem mikor meglátam hogy fent van egy új rész és egyből neki is estem! Hát amint vártam ez a rész is tartogatott számunkra meglepetéseket és jelen volt a már megszokott családi báj és az őszinte szeretet ami végig érezhető a történetben. Nagyon tetszik, hogy mindig tudsz új ötleteket belerakni ami felfrissíti a storyt és továbblendíti. Jó olyan történetet olvasni ami életszerű és mégis izgalmas és számunkra is inspiráló. Louis személyisége annyira magávalragadó hogy nem lehet nem beleszeretni. Nagyon tetszik hogy ennyire szereti a családját és kész örökbefogadni Ria mostohatestvérét is. Imádnivaló rész lett és csodás a kép is! Várom a folytatást!
    Bianka<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bianka!

      Mindig nagy mosoly jelenik meg az arcomon, mikor meglátom a kommentedet! Nagyon hálás vagyok, hogy ennyi blog és történet után, még mindig támogatsz és biztatsz a folytatásra!
      Annyira örülök, hogy ezt mondod! Annyira nagyon próbálkozom, hogy életszerű és hihető legyen a történetem!
      Igen, nem így akartam Louis karakterét ábrázolni, mert így túl tökéletes és minden nő álma egy ilyen férj, de nem tudtam Ginny mellé egy rossz karaktert berakni. Már annyi mindenen ment keresztül, megérdemli az álomférjet!
      Megpróbálom hamarosan hozni az új részt, addig is kitartást és köszönöm a támogatást!

      xxAlexis

      Törlés
  2. Szia Alexis,

    Milyen aranyos és megható lett a történet. Kiváncsi vagyok, milyen lesz a találkozás Jesus-al.

    Puszi,
    Brukú

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Brukú!

      Nagyon szépen köszönöm a kommentedet és igyekszem minál előbb hozni a folytatást!

      xxAlexis

      Törlés